Tegyük fel, hogy délután rossz a kedvünk, fáradtabbak vagyunk a megszokottnál. Mi lesz az a leggyakoribb dolog, amit csinálni fogunk? Kinyitjuk a fiókot és az első kezünk ügyébe kerülő csokit, kekszet, chipset villámgyorsan megesszük, hisz az majd segíteni fog átvészelni a pillanatnyi nehézségeinket. Vagy haza értünk a munkából és vacsora után, amikor lazítunk, semmi másra nem tudunk gondolni mint, hogy jól jön egy kis nasi, amíg le nem fekszünk. Ez a nasi azonban nemcsak édesség lehet hanem bármi, ami édes, sós vagy éppen zsíros a lényeg, hogy erőteljes hatása legyen, üssön.
Egy ideje észrevetted, hogy az édesség, a nasi egyre gyakoribb az életedben délután és az este folyamán is, amikor nyugi van. Nem érted, hogy miért tudnál az édesség utáni vágyadhoz órát igazítani, ha jön a gyötrő érzés akkor rendszerint 15 óra van….Aztán lefekvésig többször is jelentkezik. Ezt a vágyadat nem tudod kontroll alatt tartani, mert jön és enni kell, és egyre többet és többet. Ez már kilókban is mérhető, hisz pont egy számmal lett nagyobb a ruhaméreted. Mindez zavar, mert tudod, hogy ez nem egészséges, ugyanakkor a plusz kilók sem töltenek el boldogsággal.
A cukor ugyanolyan függőséget tud okozni, mint a kokain, heroin és egyéb romboló drogok. És legalább olyan nehéz “lejönni a szerről” mint egy elvonókúrán, vagy talán még nehezebb is. Miért? Az édességet ugyanúgy tápláléknak tartjuk, mint más valóban tápláló ételt, így azt gondoljuk, hogy ez szükséges ahhoz, hogy életben maradjunk, hisz enni minden körülmények között kell. És ami még a rossz hírem, hogy cukor nemcsak a klasszikus édességekben, csokoládékban van, hanem minden egyéb ételünkben, amire esetleg első körben nem is gondolnánk. Ugyanúgy ott lappang a konzervzöldségekben, bébiételekben, gabonapelyhekben, a mogyoróvajban, a kenyérben vagy a paradicsomszószban és sorolhatnám még a kimeríthetetlen listát. Gyakran jól csengő nevekkel leplezik; mint kukoricaszirup, szőlőcukor, maltóz, glükóz vagy fruktóz. Szóval nap mint nap fogyasztjuk észrevétlenül is a lappangó drogunkat.
A cukor azonban két okból minősül függőséget okozó anyagnak: már kis mennyiség elfogyasztása után is többre vágyunk illetve ha hirtelen akarunk leszokni róla, elvonási tünetek jelentkeznek, például fejfájás, hangulatingadozás, édesség utáni vágy vagy kimerültség. De mi állhat a függőségünk hátterében? Az esetek többségében az, hogy megjutalmazzuk magunkat, gondoljunk csak arra milyen jóleső, intenzív érzéssel tölt el, ha megeszünk 1 kocka csokit vagy 1 szelet süteményt. A tényleges függőség azonban akkor alakul ki, ha képesek vagyunk megenni ennek a többszörösét és rendszeresen. Még az sem riaszt vissza bennünket, hogy a testtömegünk gyarapszik, emésztési zavaraink lesznek és nem vesszük észre, hogy nemcsak azért eszünk mert éhségérzetünk van, hanem egyszerűen kívánjuk, hiányzik, vágyunk rá. Vagyis függünk tőle!!
Hogyan néz ki az elvonókúránk? Nos a kérdés eléggé összetett és picit messzebbről kell elindulni ahhoz, hogy átlássuk.
A cukor egyszerű szénhidrát, amely természetes formájában megtalálható olyan élelmiszerekben, mint a gabonák, bab, zöldség, gyümölcs. Ezek a természetes szénhidrátok különálló glükózmolekulákra bomlanak. Ezek a molekulák a véráramba kerülnek, ahol egyenletesen elégnek, így a tested minden hasznos tápanyagot felszívhat.
A finomított asztali cukor – más néven szacharóz – teljesen másként viselkedik.
A cukornádból vagy -répából kivont szacharózból hiányoznak a vitaminok, ásványi anyagok és rostok, ezért emésztésük komolyabb energiabefektetéssel jár a szervezet számára. A testednek fel kell áldoznia ásványianyag- és enzimkészletét ahhoz, hogy a szacharóz megfelelően felszívódhasson. Következésképpen az ipari cukor nem táplál, hanem hiányt okoz. Gyorsan bejut a véráramba, és felborítja a természetes vércukorszintet: kezdetben az egekbe emeli – izgatottságot, idegi feszültséget, hiperaktivitást okozva –, majd rendkívül alacsony szintre ejti – ezzel fáradtságot, kimerültséget, kisebb depressziót előidézve.
Az egészségtudatos emberek zöme tisztában van azzal, hogy vércukorszintje őrületesen ingadozik, ha a cukor mesterségesen feltornázza, de gyakran figyelmen kívül hagyja az érzelmi hullámvasutat, amely ezt a magas szintet kíséri. Egy darabig felszabadultnak és energikusnak érezzük magunkat tőle, majd hirtelen, minden átmenet nélkül azon kapjuk magunkat, hogy indokolatlanul vitatkozunk a barátainkkal vagy a párunkkal.
Mi lehet a megoldás? Mire eddig elolvastad a posztot már látod, hogy könnyű azt mondani valakinek, hogy csak akaraterő kell és akkor nem fogsz többé édességet enni, látjuk ettől összetettebb a dolog. Szeretnéd tudni, hogy valóban függő lettél –e, írj cukor naplót. Heti 7 napon keresztül minden egyes nap írd fel egy darab papírra, vagy a telefonod jegyzet app-jába ha bármit eszel, ami nem a főétkezés része. Legyen ez egy utóreggeli az irodában, ahol isteni a a kakaóscsiga, vagy ha a kollégádhoz mész kunyerálni egy kis csokoládét, mert anélkül nem fog továbbmenni a munka. De azt se felejtsd el, ha az esti tévénézés közben elfogy az a néhány kis zacskó chips. Írd fel 1 hétig, és látni fogod, hogy kell –e vele komolyabban foglalkoznod, vagy nem nagy a baj.
A hangulatod, energiád, jókedved nem az elfogyasztott édességtől lesz kirobbanóan jó, és ha nem válsz tőle függővé akkor nagyobb eséllyel nem leszel túlsúlyos sem. Ha nem hízol el, akkor kisebb eséllyel fogsz szív- és érrendszeri betegségektől, magas vérnyomástól, cukorbetegségtől szenvedni. Ezeket a betegségeket lényegesen nehezebb kezelni, mint hogy mennyi csokit eszel.
A függőséged vagy függetlenséged felismerése az első sikeres kezdeti lépés. Kezdd el még ma a cukor naplót! Ceruzára fel!
Nem vagyok orvosi értelemben vett gyógyító és betegségeket sem diagnosztizálok. Viszont utat mutatok ahhoz, hogy olyan változásokat vigyél véghez, amelyek hosszú távon segítik az elégedett, boldog életedet.
Kövess Instagramon és Facebookon is, ahol az egészséges életmóddal kapcsolatban osztok meg veled érdekes és interaktív tartalmakat. De, ha ennél is többet szeretnél, akkor lépj be a privát Facebook csoportomba. Várlak szeretettel.